∞2.rész:Valóra vált álom

Már 6 órakor felébredtem,de 7 óráig csak a szobám plafonját bámultam.
Gondoltam kimegyek a konyhába megenni a reggeli Croissant-omat,hátha valaki már felébredt.
Jó volt a megérzésem,mert Jay már fent volt és konyhában a kezén támasztotta a fejét.
-Jó reggelt! -mondtam
-Jó reggelt! -felelte
-Bo alszik még?
-Gondolom igen,de nincs itthon semmi kaja. -mondta
-Én akkor gyorsan elmegyek a boltba.Mire Bo felébred talán itthon is leszek. -válaszoltam
-Oké,köszi.
Gyorsan felkaptam egy ruhát,rendbe szedtem magam.
-Akkor én megyek is.Szia Jay.
-Szia Del.
Oda is értem a hipermarket-be,vettem lasagne hozzávalókat ebédre,meg persze reggelre friss péksütit.Bo-nak nugátkrémes Croissant-ot vettem mert tudtam,hogy az a kedvence.
Mondanom sem kell,fél órát álltam a pénztárnál,majdnem leszakadt már a lábam.
Végre kijutottam a boltból,a csomagot bedobtam a kocsi csomagtartójába,és indultam is haza.
-Jó reggelt Del! -üvöltötte Bo amikor hazaértem.
-Jó reggelt,de vigyázz,hadd pakoljak le valahova. -mondtam
-Ááá Del,imádlak.Köszi,hogy hoztál nekem ilyet. -mondta,amikor meglátta a péksütit.
-Nincs mit,nem kell hálálkozni.Jut eszembe Jay,itt a sütid.
-Köszi-köszi. -mondta Jay
Leültünk a kanapéra és beszélgettünk.
-Del,ömm neked nem kéne nézned bérbe box-ot a lovadnak? -kérdezte Jay
Úristen,akkor jutott eszembe,hogy ma hozzák a lovamat,Bler-t ide Londonba.
-Köszi Jay,hogy szóltál.
Gyorsan berohantam a szobámba,egy bögre teával és a laptopomon kutattam box iránt.
Rengeteg telefonszámot találtam,mindet felhívtam,de mindenki azt mondta,hogy már megtelt.

Laptopom és a teám

-Na,hogy állsz? -jött be Bo és kérdezte
-Nem jól,mindenki azt mondta,hogy már megteltek a box-ok,már csak egy telefonszám van itt,amiben rejlik az utolsó reményem.
-Uh,hát akkor sok sikert. -mondta és kiment
Fel hívtam a számot,és egy nagy kő esett le a szívemről.
Kirohantam a szobámból és üvöltöztem.
-Jay,Bo sikerült,van Bler-nek box-a.
-Szupeeer. -üvöltötték kórusban
-Hát igen,és nem tudom...hát szerintem hamarosan érkezik a lovam.
-Én szívesen elkísérlek majd titket ahoz a fazonhoz,akinél lesz Bler. -mondta Jay
-Köszönöm Jay. -mondtam
-Nem baj,hogy ha én nem megyek el most? -kérdezte Bo
-Nem baj. -mosolyogtam
Megcsörrent a telefonom,és tudtam hogy érkezik a lovam,és rámosolyogtam Jay-ékre és felvettem a telefont.
-Hova vigyük a lovat? -kérdezte a szállítója
-Úgy jó lesz,hogy eljönnek ide a házunkhoz,és innen visszük a "lakhelyére"? -kérdeztem
-Jó lesz.
-Köszönöm.
Megadtam a lakcímet a férfinek és leraktam a telefont.
-Csajok,mindjárt érkezik Bler. -mondtam
-Ennyire szereted ezt a lovat? -kérdezte Bo
-Ez most kérdés volt? -válaszoltam
Dudált a házunk előtt a kocsi,és Jay-el már indultunk is a kocsihoz.
-Szia Bo. -köszöntünk el Bo-tól

Látszólag a lovam megérezte az illatomat,mert nagyon örült,amennyire egy ló örülhet a gazdájának.
Beszálltunk a kocsiba,és elindultunk.
Amikor megérkeztünk a lovam új otthonába kifizettük a szállítást és alig vártam,hogy újra lovagolhassak.
Jay-nek is hiányzott már a lovam.
Elég sokat voltam a lovammal,gondoltam 3 óra múlva,és haza indultunk.
Gyalog mentünk haza,mert nem volt nálunk kocsi.
Sétáltunk a házaknál,amikor egy kiskutya,valószínűleg kóbor,odajött hozzánk.Tudtuk,hogy Bo szeretne egy kiskutyát,ezért nem volt szívünk ott hagyni,és hazavittünk.

Claire

Beértünk a házba,Bo a laptopján honfoglalózott.
-Meglepetééééés! -kiáltottuk Jay-jel és elengedtük Bo irányába a kutyát.

Claire

-Egy kiskutya?Köszönöm......de honnan van? -kérdezte
-Az hosszú történet,és nincsmit!
 -A neve akkor legyen mondjuk,Claire.
-Szép név,illik hozzá. -mosolyogva mondtam
-Szerintetek itthon tudna maradni egyedül? -kérdezte
-Szerintem igen! -mondta Jay
-Hát szerintem is. -mondtam
-Akkor jó,akkor mennyünk is a
Nando's -ba. -mondta
-Okéé! -feleltük
-Szia Claire,vigyázz magadra,mindjárt jövünk! -köszönt el Bo a kutyustól.
Amikor odaértünk a Nando's -ba rögtön leültünk egy aszatalhoz.
-Sziasztok!Ide ülhetünk mellétek? -szólított meg 5 ismerős hang minket
-Sziasztok!Gyertek csak. -mondta Jay úgy hogy majdnem kiugrott a bőréből
-Kaphatnánk egy autogramot és egy közös fotót?
-Köszönjük.És persze. -mosolyogtak
-Mi köszönjük!
Adtak autogramot,készítettünk közös fotó-t és rendeltünk is kaját.
Rengeteget beszélgettünk velük,aminek mindhárman nagyon örültünk.
Sokszor észrevettem,hogy Louis figyel engem,és amikor ránéztem rám mosolygott.
-Nincs kedvetek holnap eljönni velünk a stúdióba? -kérdezte Niall
-Nagyon örülnénk neki.
-Jó,akkor hányra és hova menjünk értetek? -kérdezte Zayn és Liam kórusban
-Downing Street 20. és körülbelül mikor,mondjatok ti időt!? -mondtam
-Reggel 9 óra jó lesz? -kérdezte Harry
-Persze.
Elköszöntünk egymástól és mindenki megölelt minket.
Amikor hazaértünk 3-an sikítoztunk és ugráltunk,annyira örültünk.
Szegény Claire teljesen hülyének nézhetett minket,de közben nagyon örült,hogy megjöttünk.
-Rám nézett Niall,nézett engem? -kérdezte Jay izgatottan
-És engem Harry?Mondd hogy igen! -mondta Bo
-Hát nemtudom,de azt tudom,hogy engem nézett Louis.
-Áááááááá de jóó! -sikítoztak
-Bo,igen nézett téged Hazz. -mondta Jay
-És téged is Niall.

Nagyon örültünk,majd gyorsan mindenki lefürdött,és Bo és Jay elmentek aludni.
Én nem voltam nagyon álmos ezért könyvet olvastam.Nemtudom mikor aludtam el,de csak a holnapi napra tudtam gondolni.