∞29.rész:Simple Day

Hát sziasztok.:)

Sajnálom,hogy mindig sokat kell várni a részekre,de belehúzok,és nyári szünet kedetétől egyre gyorsabban fogom hozni a részeket.

Másrészt pedig még mindig nincs komiohatár,de nagyon,de nagyon köszönöm az előző részhez írt 2 megjegyzést,nagyon örültem nekik,főleg hogy már nincs komihatár,és ti mégis.

Aki még nem tette volna meg kérem iratkozzon fel,köszönöm.:)

#I love my readers.♥

xDelancyx

Reggel 8 órakor ébredtem fel.
Louis még aludt.
Simogattam kissé borostás állát,miközben békés arcát térképeztem fel szemeimmel.
Mocorogni,ébredezni kezdett,ezért egy finom puszit nyomtam ajkaira.
Mosolygott tetteimen,megajándékozott gyönyörű tengerkék szempárjával,melyek minden találkozáskor csillogtak.
Annyira gyönyörű ez a fiú, számomra még mindig hihetetlen, hogy az enyém és szeret engem, ahogyan én is őt.
- Jó reggelt - suttogom, finoman végigpuszilom állvonalát, ujjaimmal vállaiba kapaszkodok, melyek izmosak az edzések miatt. 
Felsikkantok, mikor kezeit a derekamra simítva fordít maga alá, szemeiből pillanatok alatt tűnt el a fáradság, helyettük pajkos fény ragyog.
 Ajkaimat beharapva nézem a felém magasodó fiút, aki tudom csak az enyém. Annyira szeretem őt, mint senki mást, még is úgy érzem nem tudom ezt eléggé kimutatni neki. 
Hogy túl kevés vagyok számára, nem tudom mindazt megadni, amire vágyik, hiszen valljuk be, vannak nálam sokkal jobbak és szebbek is. 
Annyi lánnyal van körbe véve nap mint nap, mégsem néz rá még csak egyre sem.
 Akárhányszor mondogatom azt neki, mindig mosolyogva feleli, hogy számára én vagyok az egyetlen lány, aki mellett élni szeretne. 
A bolondos Louis mellett ott van a gondoskodó és romantikus énje, amit rajtam kívül más nem ismerhet. Nem tudhatják, hogy milyen a karjai közt lenni, elhalmozva csókjaival, melyek izzítják a lelkem. Nem tudhatják milyen mellette ébredni, majd este elaludni. Ezek olyan dolgok, amik nélkül 
Gondolataimból finom csókok húztak ki, s egy lehelet, melyet folytonosan arcomon éreztem végighömpölyögni.
-Min gondolkozol? -kérdezte
-Rajtunk. -feleltem
Tudtam mi következik.
Utálja,ha szidom magam,és elmondom neki,hogy nálam szebb és jobb lányt érdemel.
Ilyenkor mindig kioktat a tömör hazugságokról.
Elhajolt tőlem, hogy szemeimbe nézve végigsimítson göndör tincseimen. 
Kuncognom kellett az arcán végighúzódó vonalon, melyet a párna gyűrődése okozott. 
Végighúztam rajta ujjaim, Louis száján is mosoly kerekedett tetteimre.
Finoman nyomott egy csókot a számra s feláll az ágyról. 
Figyeltem mozdulatait, ahogyan kezét felém nyújtva segített fel maga mellé.
Szorosan átölelt erős karjaival, kezeimmel bicepszét simogattam, fejem mellkasán pihentettem meg a pillanatok idejéig, hogy aztán majd elhúzódva rámosolyoghassak kócos barátomra. 
Összekulcsolta kezeinket és behúzott a fürdőszobába, ahol mindketten elvégezhetttük reggeli teendőinket. 
Louis borotválkozott, fogat mosott és beállította a haját, melyet felzselézve szokott hordani.
Amint mindketten elkészültünk reggeli teendőinkkel lebattyogtunk a konyhába enni valamit, ahol Niall ül a konyha asztalnál, kezében egy bögre kávéval és a telefonját nyomkodja.
-Jó reggelt! -köszöntünk egyemberként
-Nektek is. -felelte

Miután elfogyasztottuk a reggelit,fölmentünk felöltözni.

Egy gyönyörű fehér egyberészes ruhát öltöttem magamra,derekam körű barna övel megkötöttem,hogy jobban mutasson.

Miután felöltöztem,laza göndörséget varázsoltam fekete hajamba,majd halvány sminket kentem fel.

Miután megelégedtem külsőmmel beléptem a szobámba,ahol Louis a telefonját nyomkodta.

Amikor észrevette,hogy belépek,rámemelte gyönyörű kék szemeit,majd mondatra nyitotta a száját.

-Gyönyörű vagy. -mondta

-Köszönöm. -ültem az ölébe,majd megcsókoltam

-Eljönnél ma velem valahová? -kérdezte mosolyogva

Rámosolyogtam,majd bólintottam egy halványat.

-És hová? -kérdeztem

-Titok. -dugta ki a nyelvét

Sóhajtottam egyet majd átöleltem.

-Szeretlek. -suttogta fülembe kissé rekedtes hangjával, hátamon végig futott a jóleső bizsergés, melyet csak ő képes kiváltani belőlem.

-Én is téged. -adtam egy puszit az arcára

-Del,beszélhetnénk? -nyitott be Perrie

-Persze. -feleltem,majd felkeltem Louis öléből,és követtem Perrie-t

Leültünk a nappaliba a kanapéra.

-Na szóval,sajnálom,amit tegnap mondtam,csak akkor még azt gondoltam,hogy hülyeség neki megbocsájtani,de aztán megtudtam az igazat. -hajtotta le a fejét -Meg tudsz nekem bocsájtani? -kérdezte

-Nem is haragudtam rád. -mosolyogtam rá,majd megöleltem

-Köszönöm. -felelte már mosolyogva

Miután megbeszéltünk mindent,visszamentem Louis-hoz.

Halványan elmosolyodott,amikor beléptem.