∞30.rész:Departure

Drága olvasóim!

Szörnyen röstellem,hogy csak ilyen későn tudtam új részt hozni.

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket,feliratkozókat,oldalmegjelenítéseket (amiből nagy örömömre egyre több van) ,hiszen miattatok írom ezt a történetet.

Ha ti nem lennétek,ez a történet sem lenne.

Na de nagy nehezen,és fáradtságok közepette itt az új rész.

xDelancyx

-Megbeszéltétek? -kérdezte Louis

-Persze. -mosolyogtam

-Akkor jó. -mosolygott ő is majd megpuszilt

Lehuppantam az ágyra,majd felléptem Twitter-re.

Megint rengetegen bekövettek.

Szörnyen unatkoztam,ezért gondoltam visszakövetek pár rajongót.

-Mit csinálsz? -kérdezte Louis

-Csak visszakövetek pár embert. -mosolyogtam

Mosolyogva bólintott.

-Látod,hogy szeretnek? -kérdezte

-Most már igen. -nevettem majd adtam egy puszit szájára

*****

Megigazítottam a sminkemet,majd átvettem valami szép,de mégis kényelmes ruhát.

-Kész vagy Kis hercegnőm? -kérdezte Louis kuncogva

Zavartan felé mosolyogtam, ugyan magam sem tudom miért, talán az előbb elhangzott becenév miatt.

-Persze. -mosolyogtam

Kezét felém nyújtotta,én pedig gondolkodás nélkül megfogtam azt.

Kiléptünk az ajtón,amit aztán gondosan bezártunk magunk után,s elindultunk a kocsija felé.

Amint kiértük a levegőre,amely nem is lett volna kellemetlen, ha nem fújt volna annyira a szél, hogy lábaimat és karjaimat azonnal elkapja a libabőr.Louis udvariasan az autója felé vezetett, minek ajtaját kinyitva segített kezemnél fogva beülni, majd megkerülve a jármű elejét jómaga is beült mellém a volán mögé. 

Hosszú lábai kényelmesen elérték a pedálokat, ujjaival lazán elfordította a kulcsot, ezzel gyújtást adva az autónak. 

Kezét a sebváltóra helyezte, és az útra koncentrálva indultunk el.

-Olyan gyönyörű vagy. -pillantott felém tengerkék szemeivel

Ezekre a szavaira először arcom reagált...szinte perzselt.

-Köszönöm. -mosolyogtam zavartan,egy hajtincset a fülem mögé tűrve

Még most is alig hittem el,hogy csupán csak 3 szóval sikerült zavarba hoznia.

Több szó nem váltottunk az út során,mindkettőnk a saját gondolataival volt elfoglalva.

Észrevettem ahogy pár méter és lefékezünk.

Louis lelassított,majd megállt.

Egy gyönyörű étteremnél álltunk meg.

Gyorsan kipattant a járműből,majd azt megkerülve nyitotta ki az én ajtómat is.

-Hercegnő!? -segített talajra állni

Kezeimet az övébe vette,és finoman cirógatta ujjpereceimet,mialatt homlokát az enyémnek döntötte,ennek hatására éreztem meleg leheletét az arcomon,és parfümjének kellemes férfias ilaltát,amely keveredett a borotválkozás utáni arcszeszének aromájával.

Szenvedélyesen megcsókolt,majd bejutást kért nyelvével a számba,amit persze meg is adtam neki.

Nyelveink táncot jártak.

Nyelve szerelemmel telve,méis lágyan érinti az enyémet.

Egyik keze az arcomra vándorolt,míg a másikkal szorosan a derekamat fogta.

Közelebb vont magához,én pedig bal kezemmel a tarkójához nyúltam.

Finoman válik el ajkaimtól, majd egy utolsó puszit nyomva rájuk távolodik el arcomtól,s kezeinket összekulcsolva, mosolyogva húzott maga után az étterembe.

Leültünk egy asztalhoz.

-Szeretlek. -mondtam

-Én pedig imádlak. -mosolygott

Felvettünk a rendelésüket,majd mosolyogva figyeltük egymást.

*****

Miután befejeztük a vacsorát,megköszöntem neki az estét,majd elindultunk hazafelé.

-Még van időnk az estéből,ne menjünk el gyorsan fagyizni? -kérdezte Louis

-De elmehetünk,még úgy is van hátra pár óra,mielőtt mennénk. -mosolyogtam majd megcsókoltam

-Többször kellene elvinnem téged fagyizi. -nevetett

Én is felnevettem,majd kidugtam a nyelvem.

Kezeinket összekulcsolva, mosolyogva húz maga után a járműve felé, hogy annak ajtaját kinyitva beülhessek. 

Ő is helyet foglal a kormány mögött, s a motort beindítva hajt London utcáin a legközelebbi fagyizó felé.

Miután megvettük a fagyikat rögtön indultunk haza.

Épp,hogy beléptünk az ajtón,már megcsörrent a telefonom.

Ránéztem a készülékrre,és láttam,hogy Lily hív.

Sóhajtva elhúztam az "elfogad" jelet,ezzel fogadva el a hívást.

-Szia Lily. -köszöntem

Louis a szobája felé mutatott,ezzel jelezve,hogy ő felmegy.

Aprót bólintottam.

-Szia. -köszönt Lily -Említetted még nekem Bellát,vagyis Bo-t... -kezdett bele

-Igen,és? -kérdeztem

-És mivel ő tudtommal remek stylest,velünk jöhetne Párizs-ba. -mondta

Örömömben elordítottam magamat,majd Bellát keretem.

-Bo,Bo,Bo ezt nem hiszem el. -ismételtem a nevét ugrálva

-Mit nem hiszel el? -nézett rám,majd lefogott

-Hát,ha elengednél,akkor el is mondanám. -nevettem

Elengedett,mile belekezdtem:

-Bella,vagyis Bo. -nevettem -Mivel te nagyon jó stylest vagy,ezért Lily azt mondta,hogy velünk jöhetsz Párizsba. -mondtam

Örömében ő is ugrálni kezdett.

-Nem akarok zavarni,de akkor te is pakolj be Bo. -nevetett Lily -Majd Del elmondja,hogy mik kellenének,sziasztok. -mondta

-Rendben,szia. -köszöntünk el tőle

-Segítsz bepakolni? -kérdezte

-Persze. -feleltem

Kézen fogtuk egymást,majd ugrándozva rohantunk be az ő és Harry szobájukba.

-Szia Harry. -hagyta el a nevetés a szánkat

-Ömm....sziasztok. -köszönt ijedten

-Harry. -ölt Bo Hazz ölébe

-Igen? -kérdezte majd adott egy puszit az orrára

-Épp bepakolunk,mert én is megyek velük Párizsba. -mosolygott,de utána lehajtotta a fejét

-Az jó,csak akkor nem leszel itt velem. -hajtotta le a fejét

-De lélekbn igen. -mosolygott Bo majd megcsókolta szerelmét

-Nem akarok közbevágni a szerelmi enyelgésetekbe,de ha elszeretnél te is jönni akkor be is kellene pakolnod. -mondtam

-Ah,oké. -sóhajtott,majd felkelt Harry öléből

Miután bepakoltunk,odamentem Louis-hoz.

-Annyira fogsz hiányozni. -léptem közel hozzá

-Te is nekem. -hajtotta le a fejét,majd megcsókolt

-De legalább Bo is jöhet. -vetettem egy halvány mosolyt

-Tényleg? -kérdezte

-Igen,mert nagyon jó stylest. -adtam meg az egyszerű választ

-Stylest leszek. -csettintett,majd kihúzta magát

Felnevettem.

-És kiviszel minket a reptérre,már csak 1 óránk van.? -mondtam

-Persze. -mosolygott

Hálám jeléül egy puszit adtam ajkára.

-Csak elkészülök. -mondta nevetve

-Jó. -mondtam,majd kiléptem a szobából,a konyha felé véve az irányt.

Elvettem egy almát a gyümölcsöstálról,és eszegetni kezdtem.

*****

Tiszta ideg voltam, amiért Louis  késik. 

Utálom ezt a fajta rossz szokását, emellé még társul az optimizmusa, miszerint úgy sem fogunk semmiről lemaradni. 

HSokszor felnézek rá a gondolkodás módja és lazasága miatt, viszont ez a túlzott ráérünk dolog  az agyamra megy. 

Szerinte nekem kéne jobban ellazulnom és alább hagyni az idegeskedésemmel. 

Talán igaza lehet. 

Felesleges zsörtölődnöm, ha tudom, anélkül is elkésünk. 

Tessék!

 Már megint saját magam őrlődök. 

-Kész vagyok. -lépett ki Louis -Gyors voltam? -kérdezte

Megforgattam a szemem.

-Sajnálom. -lépett oda hozzám Louis majd megcsókolt

-Ahejett,hogy itt enyelegnétek,inkább induljunk mert elkésünk. -mondta rémisztően egyszerre Bo és Harry

Sóhajtottunk.

Nagyon gyorsan elköszöntünk a többiketől.

-Sok sikert a srácokhoz. -veregettem meg Jay hátát nevetve,majd megöleltük egymást

Elindultunk a reptérre.

Csodák csodájára pont odaértünk.

Hosszasan megcsókoltuk egymást Louis-val,megöleltük egymást.

-Nagyon fogsz hiányozni. -mondta,majd egy könycsepp folyt le az arcán

-Te is nekem. -szippantottam be kellemes illatát,és elhatároztam,hogy erős leszek,és nem sírok...hát nem nagyon sikerült

Az érzékeny búcsú után köszöntöttük a többieket,majd a lányokkal felszálltunk a légijárműre.